▀▄▀▄▀ darkfish94▀▄▀▄▀

A Titánok és az Univerzum kialakulása The Titans and the Shaping of the Universe Senki sem tudja pontosan, hogyan jött létre az Univerzum. Egyes teóriák szerint egy kozmikus robbanás rázta meg a Nagy Sötétséget (magát az Ûrt), és végtelen világokat hozott létre - világokat amelyek hordozni fogják a az élet jó illetve gonosz egyedi formáit. Mások úgy hiszik, hogy az Univerzumot egy egészként hozta létre egy hihetetlen hatalommal rendelkezõ lény. Habár a kaotikus Univerzumok keletkezése bizonytalan maradt, de az biztos volt, hogy egy hatalmas erõ birtokában lévõ faj született, hogy egyensúlyt hozzon, békét tartson az Ismert Univerzumban, és õrizze a majdani életformákat, amelyek utánuk kialakulhatnak. A Titánok, kolosszális, metálos bõrû istenek a kozmosz egy távoli zugából felkeresték az újonnan született világokat, és nekiláttak hogy megformálják azokat. Megformálták a világokat, hegységeket emeltek ki a földbõl, hatalmas tengereket hintettek el. Erõt fújtak a levegõbe és a dühöngõ atmoszférát hoztak létre. Ez mind-mind része volt az Õ hosszú távú tervüknek, hogy Rendet tegyenek a Káoszban. Még életre keltettek és megbíztak néhány gyengébb fajt, hogy õrizzék a territóriumaikat és vigyázzanak a már meglévõ rendszerre. Egy Pantheon nevû elit szekta irányítása alatt a Titánok száz és millió galaxisba hoztak rendet szerte a Túlnani Sötétségben (Great Dark Beyond), a teremtés elsõ évszázadában. Az elõvigyázatos Pantheon, a már létrehozott világok õrzése alatt, már korábban is figyeltek a veszélyre, amit a Spirálsemmi (Twisting Nether) gonosz lényei okozhatnak. A Spirálsemmi egy világokon túli kaotikus mágiával átitatott dimenzió, amely összeköti a számtalan univerzumot, otthont ad megszámlálhatatlan gonosz léleknek, és démoni lénynek, akik csak az élõk pusztítását, és az élet kiszívását tûzték ki céluknak. Sargeras és az Árulás Sargeras an The Betrayal Idõvel néhány démon átjutott a Titánok világába a Spirálsemmibõl, ezért a Pantheon megválasztotta a védelmük elsõ vonalául szolgáló hatalmas harcost, Sargerast. Sargeras hûségesen végrehajtotta a feladatát számtalan évezreden keresztül. Felkutatta a démonokat és elbánt velük, ahol csak találkozott velük. Sargeras az Eonok (Isteni év) során két démoni fajjal találkozott, amelyeket csak a fizikális világok uralására és hatalomszerzésre jött létre. Az ördögi erõket használó varázslókból álló Eredar, boszorkány mesterek által felhasznált mágiákat mozgósítottak, hogy megtámadjanak és rabszolgasorba taszítsanak számos világot. A fiatal fajok, amelyek ezeken a világokon voltak, megfertõzõdtek a démoni erõktõl, és maguk is démonokká váltak. Habár Sargeras-nak a majd' végtelen ereje sokkal több volt mint elég ahhoz, hogy legyõzze az Eredart, de nagyon nyugtalanította a lények megrontása, és a mindent felemésztõ gonosz. Sargeras mély depresszióba esett, hogy képtelen megmenteni ezeket a világokat. A rosszkedve ellenére Sargeras megszabadította az Univerzumot, a démonoktól úgy, hogy a boszorkánymestereket csapdába ejtette a Spirálsemmi szélére. A hatalmas Titánnak a növekvõ depresszió ellenére szembe kellett szállnia egy egyre hatalmasabb démoni hatalommal: A Nathrezim-mel. A vámpírszerû démon lények faja (Rémület Úrként is ismerek [Dreadlord]) Már sok világot elfoglalt, melyekben árnyakká változtatták az õslakókat. A mocskos Rémület Urak országokat hergeltek egymásnak, lázadásokat szítottak és gyûlöletet keltettek. Sargeras könnyedén legyõzte a Nathrezim-et, de a harc mély sebeket ejtett a lelkén. Sargeras elvesztette hitét. Többé nem hitt feladatában, hogy rendet teremtsen az univerzumban, sõt még a Titánokban sem hitt már? Hírtelen arra eszmélt rá, hogy a sötétségben és magányban csak a káosznak van helye. Titán társai megpróbálták lecsillapítani dühöngõ érzelmeit és elmagyarázni neki, hogy hibát követe el, de szavaikat Sargeras csak önzõ és megátalkodott tettnek tartotta és elutasította õket. Sargeras dühöngve távozott, hogy megtalálja helyét az univerzumban. A Pantheon mélyen lesújtotta testvérük távozása, de sosem gondolták volna, hogy milyen messzire mehet Sargeras. Idõvel Sargerasban egy apró csepp hit sem maradt, és tiszta lelkét felemésztették az árnyékok. Ekkor már Úgy gondolta, hogy a Pantheon tehet a létrehozott világok elbukásáról. Elhatározzta, hogy visszacsinálja a Titánok mûvét, és toboroz egy mindent elsöprõ hadsereget, hogy a fizikai világot felperzselje és eltörölje. Még Sargeras titáni formája is eltorzult mióta a fertõzés úrrá lett nemes szívén. A szeme, haja és szakálla lángolni kezdett, és a régen metálos fényû bõre kifakult, és kettényílt, hogy felfedhesse a végtelen pusztítás dühöngõ mámorát. Dühében Sargeras szabadon engedte a Nathrezim-et és az Eredart a Spirálsemmibõl. Ezek a mocskos lények meghajoltak a hatalmas Titán végtelen ereje elõtt és hûséget ígértek neki, akármilyen sorsot is szánna nekik. Az Eredar köreibõl két bajnokot választott Sargeras, hogy irányítsák az Õ mindent elpusztító seregét. Kil'Jaeden-t azért választotta ki, hogy kutassa fel a sötét szívû lényeket az univerzumban, és velük növelje seregét. A második bajnok Archimonde a Mocskoló (Archimonde the Defiler), azért választatott ki, hogy vezesse seregét azok ellen, akik szembe mernek szállni a Titán hatalmával. A Hatalmas Archimonde is gyûjtött maga köré csatlósokat, hogy segítsék õt. A Pokoli urakat (Pit Lord) Mannoroth a Pusztító vezette, Archimonde úgy gondolta õk fogják vezetni az elit seregeket az élõk ellen. Amikor Sargeras látta, hogy a végtelennek látszó serege összegyûlt, és teljesítené minden parancsát, útra keltek a Túlnani Sötétségbe. Ezentúl a sereget csak Lángoló Légiónak ismerték (Burning Legion). Azóta sem tudja senki pontosan hány világot perzselhettek fel maguk mögött hadjáratuk során. A Régi istenek és Azeroth The Old Gods and the Ordering of Azeroth A Titánok Sargerast figyelmen kívül hagyva folytatták útjukat világról világra, hogy rendet hozzanak és mindent úgy csináljanak, ahogy szerintük az való. Utazásuk során egy apró világba értek, amit késõbb a lakói Azerothként fognak ismerni. Ahogy végighaladtak ezen az elsõdleges létsíkon a Titánok összetalálkoztak néhány ellenséges elementális erõvel. Ezek az elementálok minden bizonnyal gonosz Régi Istenek imádói voltak. A Régi istenek távol akarták tartani a világuktól a Titánokat és megvédeni azt érintésüktõl. A Pantheont megzavarta a régi istenek Gonosz léte, és hadat üzent minden csatlósnak, aki õket szolgálta. A Régi Istenek serege a leg erõsebb elementális lények vezették: Ragnaros a Tûzlord, Therazane a Földanya, Al'Akir a Szélúrnõ és Nemtulon a Dagály Vadásza. Eme kaotikus erõk összecsaptak a Titánokkal. Harcuk keresztül-kasul átjárta a földet. Bár erejük halandó mértékkel hatalmas volt, az Elementálok együttes erõvel sem voltak képesek legyõzni a Titánokat. Egymás után elestek az Elementálok , és ellenállásuk megtört. A Pantheon elõzte az öt gonosz istent. A Föld mélyére béklyózta õket. A Régi Istenek visszatartó ereje nélkül az Elementálok eltûntek az Elsõdleges Anyagi Síkról, és egy földöntúli helyre kerültek, ahol az idõk végezetéig egymással fognak versengeni a semmiért. Az elementálok távozásával a Természet lenyugodott és békés harmónia szállt a világra. A Titánok látták, hogy a fenyegetés megszûnt, és munkához láthatnak. A Titánok sok fajt felébresztettek, hogy segítsék berendezni világukat. A föld mélyén lévõ barlangok kiásásához varázslatos élõ kõbõl kifaragták a kis, zömök testû lények formáját (a majdani törpéket). A Tengerek kiterjesztéséhez, és a földek ki emeléséhez a Titánok létrehozták a roppant, de gyöngéd Tengeri Óriásokat. Évszázadokon keresztül formálták ezt a világot a Titánok, mígnem összeállt egy tökéletes kontinensé. A kontinens közepére a titánok egy vibráló végtelen energiát sugárzó tavat öntöttek amit az Örökkévalóság Kútjának neveztek (Well of Eternity). A Kút lesz az élet adója eme világon. A Tó energiái megtermékenyítik a talajt, és életet gyökereztetnek a világban. Nemsoká, növények, fák, szörnyek és egyéb lények gyarapítják az Elsõdleges Anyagi Létsíkot. Ahogy leszállt az este a Titánok elnevezték a kontinenst Kalimdor-nak "A idõtlen csillagfény földjének" (Land of Eternal Starlight) A Sárkányok Ébredése Charge of the Dragonflights Elégedetten néztek szét ezen a kis világon, és úgy döntöttek a Titánok, hogy elhagyják Azeroth földjét. Megbízták a világ leghatalmasabb lényeit, hogy õrizzék Azeroth békéjét, és ellenálljanak bárminek, ami fenyegeti a tökéletes harmóniát. Abban a korban rengeteg sárkány sarj élt, de volt köztük öt, amely vezette saját fajtársait. Ezt az ötöt választották a Titánok a védtelen világ pásztorainak. A Titánok felruházták az öt sárkányt hatalmuk egy részével. Ezek a hatalmas sárkányok (lejjebb felsorolva) a Nagy Lételem Sárkányok néven lesznek ismertek. (Dragon Aspects, nincs jobb fordítás, aki tud szóljon) Aman'Thul a Titánok keresztapja felruházta a hatalmas bronz sárkányt Nozdormut kozmikus erejének egy részével. Nozdormu megkapta az erõt, hogy õrizze magát az idõt, és óvja a sorsot és minden pillanatot a világban. A nyugodt és bölcs Nozdormu az Idõtlen néven ismert (Timeless One) Eonar minden élet õrzõnõje odaadta egy ereje részét a hatalmas vörös leviatánnak Alexstraszának. Késõbb Az Élet Hozójaként lesz ismert, és õrizni fog minden élõlényt az ismert világban. A Bölcsessége és az élethez való affinitása miatt megkapta az uralmat a fajtája felett.Õ lett a Sárkány Királynõ (Dragon Queen) Eonar Alexstrasz húgát is megáldotta. A Gyönyörû zöld sárkány Hiszéra (Ysera) megkapta az álmok fölötti hatalmat. Mély transzba esett, hogy örökké õrizze az álmokat, köztük járjon, és élje saját világaként õket. Az Az Álmodó (Dreamer) Néven ismert sárkány birodalma lett a Smaragdos Álom (Emerald Dream) Norgannon, a varázslat õrzõje, és mestermágus felruházta Maligos-t (Malygos) tengernyi ereje egy darabkájával. Ezentúl a Varázsszövõ-ként (Spell Weaver) lesz ismert, és vigyázni fog a mágiára és minden rejtett tudásokra. Khaz'Goroth a hatalmas kovács, és a földek teremtõje ereje egy részét adta Neltharion-nak a hatalmas fekete sárkánygyíknak. Neltharion a nagyszívû ezen túl a Föld Õrzõjeként (Earth Warden) lesz ismert, és hatalmat gyakorol minden föld mélyén leledzõ dolognak. Õ Testesítette meg a Föld erejét, és Alexstrasza leghatalmasabb segítõjeként állt szolgálatba. A Sárkányok megerõsítésének célja az volt, hogy a Titánok távolléte során védelmezzék ezt a világot. Míg a sárkányok a világ védelmezésére készültek fel testben és lélekben, a titánok végleg maguk mögött hagyták Azeroth földjét. Sajnos csak idõ kérdése volt, hogy Sargeras tudomást szerezzen az újszülött világ létezésérõl? Az Ébredezõ Világ és Az Örökkévalóság Kútja The Waking World and the Well of Eternity Tízezer évvel az elsõ orkok és emberek között dúló háború elõtt Azeroth egyetlen nagy kontinensnek adott otthont, amelyet tenger vett körül. Ez a hatalmas földtömeg otthont adott különféle ébredezõ lénynek és fajnak, melyek a fennmaradásukért küzdöttek az ébredezõ világban. A Kontinens közepén egy hatalmas izzó, energiákkal átitatott tó helyezkedett el. A Tó (melyet késõbb Az Örökkévalóság Kútjának fognak hívni) volt az élet és a mágikus energiák valódi forrása a világban. Az energiáit a Kút a Túlnani Sötétségbõl merítette, és szórta szét varázslatos formájában szerte a világban. Nemsoká egy humanoid faj óvatosan megközelítette a csalogató erõket árasztó Tó szélét. A nomád nép lassacskán primitív települést épített a békés tó partjára. Idõvel a Tó hatással volt a népre. Bölcsek, erõsek, és idõtlenek lettek. Ez a nép felvette a Kaldorei nevet, ami annyit tesz anyanyelvükön, hogy "A Csillagok Gyermekei" (Children of the Stars, mint Kalimdor). A megalakulást megünneplendõ templomokat és hatalmas épületeket építettek a Tó köré. A Kaldorei-ek, avagy Éj Tündék (Night Elves) ahogy késõbb hívják majd õket, Elune-t, a hold istennõt, imádják, és úgy hiszik, hogy a Kút csillámló mélységeiben alszik napközben. A korai papok és látók (Seer, látó) hatalmas óvatossággal tanulmányozták a Kutat, hogy megtudhassák titkait, és erejének forrását. Ahogy nõtt a Kaldorei-ek népe, úgy fedezték fel Kalimdort, és találtak más lakókat is a kontinensen. Csak a Sárkányoknál idõztek, az óriási gyíkszerû lények visszavonultan éltek, de sokat tettek a világ védelmében. Az Éj Tündék rájöttek, hogy a Sárkányok a Világ Védelmezõinek tekintik magukat, és megegyeztek, hogy olyan titkokat rejtenek lelkükben, amit jobb nyugvóban hagyni. Idõvel az Éj Tündék kíváncsisága által barátságok köttettek hatalmas erõvel rendelkezõ lényekkel. Köztük volt Cenarius, aki az Elsõdleges Anyagi Sík erdõinek a félistene. Cenarius megszerette az Éj Tündéket és nagyon sok idõt töltött velük, hogy megismerje, és megtanítsa õket a természettel kapcsolatos dolgokra. A békés Kaldorei-ek erõs kapcsolatot hoztak létre a természettel és Kalimdor élõ erdejeivel. Ahogy a végtelennek tûnõ évek múltak, az Éj Tündék gyarapodtak mind területük, mind társadalmuk gyarapodott. A templomaik, útjaik, és lakóhelyeik messze elterültek Kalimdor földjén. Azshara a Kaldorei-ek gyönyörû és tehetséges királynõje hatalmas és gyönyörû várost alapított a Tó partján, ami otthont nyújtott alattvalói legnagyobbjainak. Az alattvalók, akiket Azshara Quel'Dorel-nek hívott (azaz a Felsõbb Nemzedék [High Born]), felsõbbrendûnek tartották testvéreiknél magukat. Bár Azsharát mindenki egyaránt tisztelte és imádta, a Quel'Dorei-elet nem szerette a többi Kaldorei. Azshara és a papok kíváncsisága nõttön-nõtt. Azshara ezért megparancsolta, hogy derítsék ki a Kút titkát, és bontakoztassák ki valódi hatalmát. A Felsõbb Nemzedék a munkába temetkezett, és fáradhatatlanul kísérletezgetett a Kúton. Egy idõ után megtanulták, hogy hogyan kontrollálják és használják fel a Kút kozmikus energiáit. Ahogy a kísérleteik folytatódtak, észrevették, hogy kedvükre teremthetnek és pusztíthatnak a Kút energiái felhasználásával. A Felsõbb Nemzedék megtanulta használni a mágia ezen primitív formáját, és máris kijelentette, hogy a mesterei lettek annak. Bár egyetértettek abban, hogy hatalmas veszélyt jelenthet ha a varázserõket felelõtlenül használják, Azshara és a Quel'Dorei-ek tovább gyakorolták a varázslás mûvészetét. Cenarius és a világosan látó bölcs Éj Tündék figyelmeztették, hogy a varázslatos erõkkel való játszadozásnak nem lehet jó vége. Ennek ellenére Azsharáék folytatták a kísérleteket, hogy feltárják a Kút erejét. Ahogy az erejük nõtt Azshara és a Felsõbb Nemzedék megváltozott. Visszautasítók, kegyetlenek, és gyûlölködõk lettek Éj Tünde testvéreikkel szemben. Végül odáig fajult a dolog, hogy az egykoron szeretõ anyaként viselkedõ Azshara senki mással sem beszélt, csak a szerinte megbízható Quel'Dorei papokkal. Egy ifjú tudós Tombolóvihar Malfurion (Malfurion Stormrage), aki a druidizmus primitív formáját tanulta, úgy vélte, hogy egy gonosz erõ szállta meg a Felsõbb Nemzedéket, és az õ szeretett királynõjét. Bár bizonyítéka nem volt a gonosz jelenlétére, érezte, hogy az Éj Tündék élete hamarosan gyökeresen meg fog változni? Az Õsök Háborúja The War of the Ancients A Felsõbb Nemzedék vakmerõ, ám ostoba kísérletei energia nyalábokat juttattak át véletlenül a Kúton a Túlnani Sötétségbe. Az energiatorzulásokat borzasztó idegen lények észlelték. Sargeras - Minden Élet Ellensége, a Világok Pusztítója - érezte az elszabadult energiákat és ezek az energiák elcsalták a messzi dimenzióba. Kémkedések és megfigyelések után Sargerast végtelen éhség kezdte gyötörni, amit csakis az Örökkévalóság Kútja tudna csillapítani. A Névtelen Üresség (Nameless Void, a Túlnani Sötétség egy kis szeglete) nagyura eltökélte, hogy elpusztítja ezt a világot, és megszerzi magának az energiáit. Sargeras összehívta a Lángoló Légiót, és a védtelen Azeroth irányába vették irányukat. Sok száz, az univerzum másik szegletébõl származó démon állt harcra készen. Sargeras legfõbb vezérei, Archimonde a Mocskoló, és Mannoroth a Pusztító készen álltak a támadásra. Azsharát a kút hatalma uralma alá vonta. Kész volt isteneként tisztelni Sargerast, és átjutást garantálni az õ világukba. Még a Felsõbb Nemzedéket is megzavarta a hatalmas erõ, és eztán istenükként tisztelték Sargerast. A hûségük bizonyítékaként Azshara és szolgálói egy kaput nyitottak az Örökkévalóság Kútjának közepében, hogy Sargeras csatlósai gond nélkül átjuthassanak. Miután minden elõkészület megtörtént Sargeras megkezdte a katasztrofális kimenetelû inváziót. A Lángoló Légió harcias és vad démonjai átözönlöttek a kapun és ostromolni kezdték az Éj Tündék alvó városait. Archimond és Mannoroth vezetésével a Légió elözönlötte Azeroth földjét. Csak hamut és pusztítást hagytak maguk mögött. A Démon Lordok Pokoli Szolgákat (Infernal) hívtak a földre, melyek úgy zuhantak alá az égbõl, mint tomboló meteorok. A Pokol Õrzõk (Doom Guard) el lepték a földet, és mindenkit lemészároltak, aki csak az útjukba került. A Bátor Kaldorei-ek szembeszálltak a Légióval, de centirõl centire fel kellett adniuk a földjüket. Malfurionra hárult a feladat, hogy segítséget találjon szorult helyzetben lévõ testvéreinek. Tombolóvihar, akinek a saját testvére Illidan is használta a Felsõbb Nemzedék mágiáit, feldühödött a felsõbb osztályok megrontásán. Malfurion meg gyõzte Illidant, hogy hagyja abba a megszállott hatalomhajhászást. Ezután útra kelt, hogy felkeresse Cenariust, és verbuváljon egy ellenálló sereget. Egy gyönyörû ifjú papnõ Suttogószé Tyrande (Tyrande Whisperwind) beleegyezett, hogy csatlakozik a Tombolóvihar testvérekhez Elune nevében. Bár Malfurion és Illidan mindketten szerették Tyrandet, mégis, Tyrande szíve csak Malfurioné volt. Illidan megvetette a bátyja szerelmét, de tudta, hogy a szívfájdalma semmi a varázsszomjához képest. Illidan, aki a varázslatos energiák függõje volt, nagyon nehezen bírta ki, hogy nem tehette rá a mancsát megint a Kút csodálatos energiáira. Tyrande segítségével sikerült felül kerekedni varázsszomján. Ezután segített a bátyjának, hogy megkeressék és segítségül hívják a félisten Cenariust, aki visszahúzódva él valahol. Cenarius, aki a szent Hold Tisztásán (Moonglade) élt a Hyjal Hegy közelében, bele egyezett, hogy segít az Éj Tündéknek megkeresni a Sárkányokat. A Sárkányok meghallgatták a kérésüket, és máris elindultak a hatalmas Alexstrasza vezetésével, hogy szembeszálljanak a lángoló Légióval. Cenarius, a természet erejét segítségül hívta. Fa Emberek (Tree Ent) tömegét küldte az ellenségre, hogy harcoljanak a földjükért. Ahogy az ellenálló sereg közeledett Azshara temploma felé, mindent elsöprõ csaták alakultak ki. A Légió hatalmas erejét látva Malfurion és társai rájöttek, hogy nem lehet a légiót nyers erõvel legyõzni. Miközben gigászi harc dúlt a város körül, Azshara várakozott Sargeras megérkeztére. A Légió Vezére készen állt arra, hogy átlépjen a Kútban létrehozott kapun. Ahogy a hatalmas démoni árnyék egyre gyûlt a kapunál, Azshara maga köré hívta legerõsebb és legtehetségesebb követõit. Csakis az õ általuk összegyûjtött és együttesen használt varázslat lenne elég erõs, hogy átjuttassák Sargerast világukba. Ahogy a harc dúlt Kalimdor mezején az események szörnyû fordulatot vettek. A pontos körülmények elhalványultak az idõ folyamán, de tudni lehet, hogy Neltharion a hatalmas Föld Sárkány bele õrült a légió egyre növekvõ nyomásába. Mint egy hatalmas fekete láng, szétterjesztette szárnyait, és pikkelyei alól tûzként tört elõ a mindent elsöprõ düh. Új nevet talált magának, amitõl majdan mindenki félni fog: Halálszárny (Deathwing). A Sárkány testvérei ellen fordult, és elterelte figyelmüket a Légióról. Halálszárny hírtelen árulása olyan hatással volt a sárkányokra, amelyet sosem hevert ki az öt sárkány nemzedék. Sérülten és rémülten, a sárkányok kénytelenek voltak cserbenhagyni halandó szövetségeseiket. Malfurion és társai alig élték túl az elkövetkezendõ mészárlást. Malfurion rá eszmélt, hogy a Kút a kapocs a fizikai és a démoni világ közt, ezért mihamarább el kell pusztítani. A Társai, tudván, hogy a Kút volt halhatatlanságuk forrása, elborzadva hallgatták végig a Malfuriont. Tyrande látta Furion tanácsában a bölcsességet, és rávette Cenariust és bajtársait, hogy támadják meg Azshara templomát, és találjanak módot arra, hogy elpusztítsák a Kutat. A Világ Szétszakadása The Sundering of the World Illidan annak tudatában, hogy soha többet nem használhat mágiát, ha a Kút elpusztul, önzõ módon elhagyta társait, és elment figyelmeztetni a Felsõbb Nemzedéket. Malfurion és Tyrande szerelme és a mágiához való kötõdésének nagysága miatt nem érzett lelkiismeret furdalást Illidan amikor átállt Azshara és csatlósai mellé. Mindenek felett Illidan minden áron meg akarta védeni a Kutat és a benne rejlõ erõket. Malfurion testvére árulása után, megtört szívvel ugyan, de elvezette bajtársait Azshara templomának szívébe. Ahogy meg ostromolták a legfõbb termét a templomnak, a Quel'Dorei-ek éppen a végsõ idézésnél tartottak. Az instabil energia egy hatalmas Vortexet hozott létre a Kút dühöngõ mélyében (Vortex = Dimenzió kapu) Ahogy Sargeras rémes árnyéka egyre közelebb került a felszínhez, Malfurionék támadásba lendültek. Azshara, miután megkapta Illidan figyelmeztetését, túlságosan is fel volt készülve a támadásra. Majd' minden támadó odaveszett az õrült királynõ elleni csatában. Azshara õrei elkapták Tyrande-t miközben megpróbálta hátulról megölni az áruló királynõt. Tyrande, bár az õrökkel elbánt, súlyos sebeket szerzett . Ahogy Malfurion megpillantotta sebzett szerelmét, vérszomjas dühbe gurult. Ez lett Azshara halálának pillanata. Ahogy a harc folyamatosan dúlt a templomban és körötte, Illidan árnyként tûnt fel a Kút közelében. Letérdelt, és a különlegesen elkészített fiolákat megtöltötte a Kút vibráló vizével. Tudta, hogyha a Kút elpusztul, nem marad a varázslatos energiákból, ezért ezt a maradék szent vizet meg akarta tartani magának. Malfurion és Azshara harca megzavarta a precízen elõkészített varázslat folyamát. Az instabil Vortex megsemmisült a Kútban. Ez a robbanás örökre meg változtatta a földet. A robbanás megrázta a megkínzott földet, és rengések sorozata vágott át a kontinensen. Miközben a harc a Légió és a Tündék között még mindig dúlt, az Örökkévalóság Kútja összedõlt és egy hatalmas robbanást eresztett útjára. A robbanás megrázta a földet, és feketére festette az eget. Ahogy a föld meghasadt, az óceán elözönlötte a hajdani Kút helyét, hogy begyógyítsa a földön keletkezett hatalmas sebet. Közel 60%-a a régi földnek semmivé lett. Ahol egykoron a Kút állt, ott most egy örökké dühöngõ vízi örvény dúl, ami lecsillapíthatatlanul fog kering örökké. A brutális seb, amelyet a föld testén ejtettek sosem tûnik el, és erre emlékeztetni fog Az Örvény (Maelstrom)? Ez lett az emléke az egyszer virágzó kontinensnek és pusztulásának. Azshara és a Felsõbb Nemzedék túlélte a robbanást. Megkínozva és átváltoztatva Azshara és követõi a tenger mélyére számûzettek a Kút földöntúli energiái által. Elátkozva - átváltoztatva - új alakot öltöttek. Belõlük lettek a kígyószerû lények, a Nagák. Azshara maga is szörnyûséges külsõre tett szert. Ez a külsõ tükrözte a lelkében örökké ott lakozó gyûlöletet és ocsmányságot. Odalent, Az örvény mélyén a nagák létrehoztak egy várost, Nazjatart, hogy újra összeszedjék erejüket. Tízezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a nagák felfedjék létezésüket a felszíni világ elõtt? A Hyjal Hegy és illidan Ajándéka Mount Hyjal and Illidan's Gift Az Éj Tündék, akik túlélték a kataklizmát az újonnan keletkezett nyugati kontinensre menekültek és telepedtek le. Valahogyan, tán Elune áldásának köszönhetõen, Malfurion, Cenarius és Tyrande túlélték a kontinensek szétszakadását. Eme hõsök megegyeztek, hogy új otthonokat építenek népüknek. Bár a Sargerast és a légiót lesöpörték az ismert világ felszínérõl, az újrakezdés Malfurionékra hárult. Sok Felsõbb Nemzedékbõl származó Éj Tünde is túlélte a katasztrófát a többi Éj Tündével együtt. Bár Malfurion nem bízott a Quel'Doreiek céljaiban, tudta, hogy a Kút ereje nélkül nem okozhatnak kárt. Éj Tündék tömeges partra szállása után, észrevették, hogy a Szent Hyjal Hegy átvészelte a robbanást. Egy új lakóhely felépítésének reményében Malfurion és a túlélõk útra keltek, és elérték a szélfútta Szent Hold Tisztást (moonglade). Ahogy feltérképezték a hegyet, rá leltek egy nyugodt kis tóra a hely közepe tájékán. Elborzadva látták, hogy a tó tele volt varázslatos energiával. Illidan is túlélte a Szétszakadást, és már Malfurionék elõtt oda ért a tóhoz. Az õrült varázs utáni hajszája miatt beleöntötte Kút vizét a tóba, amit a fiolákban õrzött meg. Ezzel a tó megtelt energiákkal. A régi Kút energiái villám gyorsan átjárták a kis hegyi tavat, és így meg született az új Örökkévalóság Kútja. Illidan úgy gondolta, hogy az új Kút egy ajándék lesz a késõbbi generációk számára, ezért meglepte, hogy testvére levadászta és elfogta. Malfurion elmagyarázta testvérének, hogy a mágia eredendõen gonosz, és csak káoszt és szenvedést hozhat a világba, ennek ellenére Illidan nem akarta feladni varázs képességeit. Tudván, hogy Illidan õrült tervei hova vezethetnek, Malfurion úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra elintézi az Illidannal kapcsolatos problémát. Cenarius segítségével Malfurion bebörtönözte Illidant a föld mélyére, ahol láncra verve és erõtlenül fog szenvedni az idõk végezetéig. Furion felhatalmazott egy ifjú õrt, Árnydal Maiev-et (Maiev Shadowsong), hogy vigyázza Illidant mindörökre. Cenariusék tudták, hogy az új Kút elpusztítása még nagyobb kárt tehet a földben, inkább békén hagyták. Malfurion kijelentette, hogy soha többé nem fogják gyakorolni a mágiát. Cenarius vezetésével újra fel elevenítették a druidizmus õsi mûvészetét, hogy meg tudják gyógyítani erdejeiket, és földjüket. A Világ Fa és a Smaragdos Álom The World Tree and the Emerald Dream Éveken keresztül dolgoztak fáradhatatlanul az Éj Tündék õsi földjük újjá építésén. Most nem akarták, hogy az utak és templomok elvegyék az életet a fáktól és a természettõl, úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha a házaikat és épületeiket a fákra építik. Nemsoká eljöttek a sárkányok, akik túlélték a Szétszakadást. Alexstrasza a Vörös, Hiszéra a Zöld, és Nozdormu a Bronz leereszkedtek a druidákhoz, hogy felmérjék a munkájukat. Malfurion, akibõl idõközben Fõdruida lett, köszöntötte a Sárkányokat, és elmesélte nekik az új Kút kialakulásának rövid történetét. A Sárkányok figyelmeztették az Éj Tündéket, hogy amíg a Kút létezik, a légió egy napon vissza fog térni. A Sárkányok és Malfurion megállapodtak, annak érdekében, hogy soha többé ne térhessen vissza a légió. Alexstraza elhelyezett a kútban egyetlen árva makkot. A makk, a varázslatos erõk hatására, hírtelen életre kelt, és hatalmas fa nõtt belõle. A hatalmas Fa gyökerei a Kút vize által nõttek, és úgy tûnt, hogy a lombja az egek csúcsát ostromolja. A Fa szimbolizálja az Éj Tündék összeköttetését a természettel, és életadó energiái gyógyítják majd meg a világot. Az Éj Tündék a Nordrassil nevet adták a fának, ami annyit jelent anyanyelvükön, hogy "A mennyek koronája". (Crown of The Heavens) Nozdormu varázslatot szõtt a fára. Amíg a fa áll, az Éj Tündék sosem öregszenek meg, vagy esnek betegségek áldozatául. Hiszéra szintén megvarázsosította a fát. Hozzáláncolta a saját birodalmához, a Smaragdzöld Álomhoz. A Smaragdos álom, egy hatalmas végtelennek tetszõ álomvilág a fizikai síkon túl. A druidák, köztük Malfurion is, hozzá lett láncolva spirituálisan a fához. A megállapodás szerint a druidák beleegyeztek abba, hogy évszázadokon át alusszák majd az álmot, és eközben Hiszéra birodalmában kószálnak, és gyarapítják azt. Bár félve vesztegettek el annyi évet az életükbõl, önzetlenül bele egyeztek a druidák, hogy részei legyenek az Álomnak. A Tündék számûzetése Exile of the High Elves Az évszázadok múltával az Éj Tündék népesség nõttön-nõtt és népességük elterjedt a Hyjal hegyet körülvevõ erdõben, amit õk Ashenvale Erdõnek neveztek. Sok olyan lény, amelyek nem voltak jelen a Szétszakadás elõtt, ide költöztek. Furbolgok (Medve emberek) és Quilbore-ok (Vaddisznó emberek) lakták az erdõ nyugodtabb szegleteit. A Druidák irányítása alatt jól érezték magukat az Éj Tündék. békében és nyugalomban éltek a csillagok vigyázó tekintete alatt. Annak ellenére, hogy az Éj Tündék békességben éltek, nagyon sok Felsõbb Nemzedékbõl származó Tünde ugyanúgy szomjazott a mágia erejeire, ahogy Illidan tette. Már össze voltak kötve a mágikus energiákkal, és alig bírtak élni nélkülük. Dath'Remar a Felsõbb Nemzedék maradékának vezetõje, pimasz módon nyilvánosan gúnyolta a druidákat, hogy gyávák, mert visszautasítják a varázslatot, amit úgy gondol, hogy jog szerint az övék. Malfurion és a druidák elutasították Dath'Remar pimasz vádaskodását, és megmondták neki, mindenféle varázshasználat halálbüntetést von maga után. Annak reményében, hogy megtörik a druidák törvényét Dath'Remar és követõi varázs vihart küldtek az Ashenvale erdõre. A Druidák nem kockáztathatták népük kipusztulását, úgyhogy megelégelték a Quel'Dorei-ek pimaszságát és számûzték õket. Dath'Remar és társai örültek, hogy végre megszabadulhatnak korlátozott testvéreiktõl. Különleges hajókon elindultak, hogy új otthon és energiaforrás után nézzenek. Bár nem tudták mi vár rájuk Az Örvényen túli földön, biztosak voltak abban, hogy találnak egy helyet, ahol letelepedhetnek, és nyugodtan folytathatják mágiával kapcsolatos dolgaikat büntetlenül. A Quel'Dorei-ek kikötöttek a majdan Léguraföldnek (Lordaeron) nevezendõ kontinensen. Azt tervezték, hogy fel építik saját városukat, Quel'Thalast, ahol végre kibontakoztathatják mágikus képességeiket, és megtagadhatják az Éj Tündék hold imádatát, és éjszakai életét. Ezek után mindörökre a napot fogják imádni, és csak Nemes Tündéknek ismerik majd õket (Ezentúl "Tünde" ként fogjuk említeni) Az Õrszemek és a Hosszú Virrasztás The Sentinels and the Long Vigil Kárhoztatott testvéreik távozása után az Éj Tündék folytathatták varázslatos földjük figyelését, és õrzését. A Druidák érezték, hogy a mély álmuk végének ideje közeledik, ezért elbúcsúztak családjaiktól, hogy kipihenjék magukat, ahogy a megállapodásban meg volt írva. Tyrande, aki Elune Fõpapnõjévé avanzsálódott, kérte Malfuriont, hogy ne hagyja itt õt Hiszéra kedvéért, és ne lépjen be a Smaragdos Álomba. De Malfurion becsülete megkívánta, hogy csatlakozzon társaihoz, és azt monda a szerelmének, amíg szerelmüket igaznak tartja, sosem fogja õt elfelejteni. Elhagyatva egyedül, Tyrande összegyûjtött egy erõs védelmezõ csapatot az Éj Tündék közül. A képzett harcosnõk késõbb Õrszemeknek hívatják magukat. Bár leginkább egyedül szerették járni az erdõket, és vigyázni Ashenvale-re, sok szövetségesük volt a természetben, akik bármikor hajlandóak voltak segíteni sürgõs esetekben. Cenarius a félisten a Hyjal hegy közelében maradt, és fiaival, a Liget Õreivel (Keeper of The Groove) figyelték az Éj Tündék tevékenységét, és sokszor segédkeztek a béke fenntartásában. Még Cenarius ifjú és szégyellõs leányai a Driádok (Dryad) is egyre gyakrabban mutatkoztak az erdõkben. Tyrande-t bár lekötötték feladatai, kevés örömet lelt a világban Malfurion nélkül. Sokszáz évig aludtak a Druidák, eközben Tyrande félelme, hogy a légió újra támadni fog, egyre csak nõtt. Nem tudta kizavarni a gondolatot a fejébõl, hogy a légió még ott van a Túlnani Sötétségben valahol, és azt tervezgeti, hogy bosszút áll az Éj Tündéken és Azeroth világán.

World of Warcraft I. fejezet- A Legenda