Max Payne mellett tették volna le a voksukat (a maradék meg elhaló hanggal mondta volna, hogy a Duke Nukem 4ever, ha majd 25 év múlva megjelenik...). Nem is csoda, mert a Gathering of Developers és a Take 2 reklámemberei mindent megtettek azért, hogy - attól függetlenül, hogy még egy demo verziót sem adtak ki - szépen adagolva tudjuk meg az információkat, úgy, hogy azt érezzük, hogy mi végülis már mindent tudunk a játékról! Persze veszélyes ez a játék, hiszen így pláne meg kell felelnie az elvárásainknak! Így járt egyébként a Daikatana is, hiszen a folyamatos halasztás után egy igencsak bugos, gyengécske játékot kaptunk. Ezt persze a Max Payne-el szinte lehetetlen lett volna megismételni, hiszen csak a grafikája olyan, hogy már megéri megszerezni! A profi gamerek valószínűleg tudják, a nem annyira tapasztaltaknak pedig jó támpont az, hogy pl. a Madonion a 3DMark tesztprogramban gyakorlatilag ezt a motort használja (egyébként ezeken a progikon lehet megfigyelni, hogy az évek alatt mennyit is fejlesztettek rajta). No de kezdjük szépen az elejéről!

 A játékban - minő csoda - Max Payne-t, az exrendőrt (illetve beépített kopót), és helyi világmegmentő őrangyalt fogjuk alakítani. Róla csak annyit kell tudni, hogy Piszkos Harry, John McLane és Neo legjobb tulajdonságait örökölte. Harrytől kapta a "bájos" modorát (habár - miután kivégezték a családját - ezen valahogy nem is csodálkozom), McLane az arcát adta (az a gúnyos vigyor...), Neotól pedig azt a képességét, hogy tudja, mi az a Mátrix, azaz képes lelassítani az időt. Ez utóbbi egy igen látványos újítás. Használat közben úgy néz ki, hogy van bizonyos "idő", amit lelassíthatsz (egy kis homokóra jelzi, mennyi van még hátra), amelyet ellenfelek likvidálásával lehet visszatölteni. Először biztos, hogy mindenki az összes sarkon így fog befordulni, majd idővel rájön, hogy a látványfokozásnál van egy sokkal jobb előnye! Mégpedig az, hogy az ún. "bullet time" módban lényegesen könnyebb célozni. A lelassult idő alatt ugyanis ugyanúgy tudunk forogni, mint egyébként. Ez pedig igen jól jön, mert Max nem az a golyófogó fickó. Egy sorozat az Ingramból, vagy egy közelről eleresztett shotgun-lövés helyből leteríti. Persze ezt mi is kihasználhatjuk. Ha a program úgy érzi, hogy egy különösen látványos lövést eresztettünk el, akkor látványfokozásként tesz egy díszkört áldozatunk körül (általában egy nagyobb ellenfélcsoport utolsó tagjának likvidálása után történik ez). Ezekkel a mozdulatokkal elérték a készítők, hogy egy-egy harc némely akciófilm valamelyik jól megkomponált jelenetéhez hasonlít, olyan élményt biztosítva, amit bizony nem lehet könnyen elfelejteni!

Persze mindez nem lenne olyan nagy szám, ha nem lenne grafikailag rendesen megtámogatva a játék. A Remedy által készített motor valószínűleg olyan etalonként fog állni a third-person játékok piacán, mint a Q3 az FPS játékok között. Minden helyszín él, minden kis részlet a helyén van. A lövések nyomai nem csak benne maradnak a falban, de például ha csempékbe lövünk, akkor azok leesnek, stb. Ehhez társul az a részletgazdag felépítés, amit máshol még nem igazán lehetett látni! Tehát egy bordélyházat nem csak arról lehet felismerni, hogy a pálya elejére kiirják, hogy most éppen ott vagy, hanem ha szétnézel, rögtön képben vagy. Hogy a bordélyház példájánál maradjak (ami egyébként többek közt hotel és gengszter főhadiszállás is), a szobákban rezgős ágyak vannak, a falakon trágár poszterek, egyik szobában éppen egy pornófilm forgatása folyt, máshol egy beépített kandi videófelvevő volt. Ezt elmondani nem is igazán lehet, látni kell!
 Az ellenfelek is hasonló profizmussal vannak felépítve, sehol egy olyan mozzanat, ami elrontaná az összképet. Amit talán hiányoltam, az a pain skinek használata, azaz az ellenfeleinken nem látszódnak a golyók által ütött nyomok, mint pl. a Soldier of Fortune-ben. A másik kisebb hiba az, hogy nem mozog a szereplők szája beszéd közben. Ez viszont egyáltalán nem feltűnő, mivel a legtöbb párbeszédet úgyis képregény formájában látjuk. Ez a húzás megint csak nagyon pozitív és újszerű dolog volt. A pályák elején, végén, meg néha közben is a program egy képregény képeiként mutatja a párbeszédeket, vagy hősünk gondolatait, stb. Ezzel áthidalták a feliratozás gondját is, és valami frenetikus hatása van. Zavaró maximum az lehet, hogy kisebb felbontásban összefolyhatnak a betűk. Persze nem kell félni, vannak a játék motorjával készített átvezető részek is, és azt kell mondanom, hogy itt látszik meg, milyen csodás is a grafika! Amikor egy balesetben felborul, és szétrobban egy teherkocsi, vagy maga a játék befejezése, olyan látványosak és olyan profi az "operatőr", hogy komolyan mondom, volt, hogy többször egymás után végignéztem.

A hangokról is ugyanezt lehet elmondani. A szereplők és hangjaik tökéletesen összeillenek. Maxnek éppen olyan cinikus, rekedt hangja van, mint elvárnánk. Fegyvereink is combos durranással ontják magukból az ólmot (sajna nem hallottam még eredetiben egyiket sem, de nem lennék meglepve, ha nem sokban különböznének), bullet time közben minden "lelassul", azaz mélyül a hangjuk (iszonyatosan jó, amikor kilépéskor pillanatok alatt felpörög az Ingram, vagy a géppuska hangja). A zene is kitűnően illeszkedik a játékhoz. Nem szól mindig, viszont amikor beindul, már tudhatjuk, hogy valami akciós rész jön. Egyébként le sem lehetne tagadni, hogy zeneileg is a Mátrixra hajaz a program. Ugyanaz a rockos-technós pörgőzene.
 Ahol különösen nagyot alkotott véleményem szerint a zenefelelős, az a visszaemlékezéses részek. Max a játék folyamán kétszer bizonyos okok folytán elájul, és ekkor visszatér egy olyan világba, ahol egy rémálommá keverednek felesége, gyermeke meggyilkolásának eseményei (és egyébként itt jön rá, mi is volt az oka annak, hogy megölték őket). Ennek a helynek a hangok adnak olyan hangulatot, hogy az ember akaratlanul is libabőrös lesz. A messzi sikolyok, egy kisgyermek sírása, aztán hirtelen a hátad mögül felsikoltó nő... Nem ajánlom éjszakai műsornak. Ami még nagyon tetszett, az ellenfelek beszélgetése. Ezt eddig egyedül a NOLF-ban tapasztaltam, de nagyon élethűvé teszi a játékot, ahogy a sarok mögül hallhatjuk, ahogy a két maffiózó társalog. Az irányítás is a tökéletesség határát súrolja. Akármilyen meglepő, a játékhoz nem kell ezer gombot kezelni, sőt, talán még a szokásosnál is kevesebbel is beéri. Egy egér, és négy-öt billentyű. Ezekkel lehet elérni azokat a csodálatos ugrásokat, vetődéseket. Egyedül a fegyverek kiválasztáshoz kell még használnunk a számbillentyűket (bár, aki akarja, az egér görgőjével is választhatja), itt is Half Life-szerűen csoportosítva vannak a fegyverek (ütőfegyverek, pisztolyok, shotgunok, golyószórók, robbanószerek és az egy szál sniper).

 Fegyverügyileg mondjuk nem vagyunk nagyon eleresztve, de legalább minden fegyvert lehet használni, mindegyiknek vannak előnyi, hátrányai. Különösen látványos a sniper, melynél a ravasz meghúzásakor - amennyiben telibe találtuk célpontunkat - a kamera egy ideig követi a lövedéket. Külön örülök, hogy nincsenek a játékban a mostanában nagyon kedvelt "hipersugárplazmam egaszuperágyúk", az összes fegyver olyan, ami elképzelhető, hogy megtalálható egy New Yorki bűnbandában.

A fegyvereket egyébként igen taktikus módon lehet használni. Egy nagyobb csapat közepébe érdemes először bedobni egy kézigránátot, vagy közéjük lőni párat a gránátvetővel, aztán valamelyik puskával elvégezni a maradék munkát. Mindeközben hasznos lehet a már említett bullet time mód is a célzás segítésére. De mindenki előbb-utóbb úgyis kialakítja a játékon belül a saját taktikáját, miután rájött, hogy melyik tölténytípusból lehet a legtöbbet találni.

 Ennyi jó után nézzük a játék negatív oldalát. A grafikából elmondtam már, mi hiányzik, talán még annyit, hogy itt is van, hogy az ellenfelek belefekszenek a falba, vagy felakadnak a lépcsőn, mint a többi hasonló programban. Azért azt nem hiszem, hogy ennek kijavítására nem jutott idő. A másik gond a gépigény. Ez igazából nem is annyira probléma, de azért egyeseknek okozhat fejfájást. Ha valaki látta a 3Dmark 2001-et, az tudhatja, hogy igencsak feleszi a játék az erőforrásainkat. Az viszont jó pont, hogy élvezhető sebességhez nem kell egy csúcsmasina, persze ilyenkor nem kell egetrengető grafikára számítanunk. Érdekes még, hogy a játék a külső helyszíneket nem szereti, itt akár felére is lassulhat. Ez főleg a vége felé idegesítő.

A másik nagy negatívum a játék rövidsége. Sajnos 15-20 óra alatt végig lehet játszani a játékot, és bár ekkor megnyílik pár nehezebb játékmód, nem hiszem, hogy mindenki nekiállna még egyszer végigjátszani. Erre talán megoldás az, hogy a CD-re mellékeltek több igen összetett editort is, tehát várhatjuk a plusz fejezetek, pályák megjelenését. A történet sem az a Final Fantasy-szerű ultrarészletes, de ne feledjük, hogy ez egy véres akciójáték, nem szabad sorsdöntő fordulatokra számítani.

 Azt hiszem, a leírásból ki lehetett érezni, hogy maximálisan meg vagyok elégedve a játékkal. Így kell egy akciójátéknak kinéznie 2001-ben. A grafika, a hangok, az egész játékélmény tökéletes. Bár nem fog kitartani a Max Payne 2-ig (ha egyáltalán lesz ilyen úgy talán 2005 környékén , pár napig mindenféleképp jó szórakozás lesz bárkinek. Ha pedig elunjuk, jönnek a modok, stb. Szóval egy újabb kötelezően ajánlott játékkal lettünk gazdagabbak.